A 985 lakosú község Soprontól délkeletre, 7 km-re található, közel a Fertő tóhoz. Híres gyógyfürdő.
Története
Kr. u. 180-ból származó emlékek bizonyítják, hogy a magas kénhidrogén tartalmú gyógyforrásait már a rómaiak is használták. A gyógyvíz kiválóan alkalmas mozgásszervi betegségek gyógyítására.
Egy 1199-ben írt oklevél Farkasd néven említi , 1278-ban azonban már Wolf néven szerepel az írásokban. A ma is használatos elnevezés a német névből keletkezett torzítással.
Sopron polgárai a középkortól használták fürdésre az itteni gyógyvizeket. 1342-ben a falut meg is vásárolta a város. 1560-tól új fürdőépületeket emeltettek és számos nemesi és főnemesi család is felkereste a fürdőt. Egy 1631-ból származó kézirat szélesebb körben is népszerűsíti a gyógyhelyet, és mind a fürdésre, mind az ivókúrára alkalmas vizét.
A fürdőhely 1876-ban, a vasút megépülésével indult igazából fejlődésnek. A millenniumi években szálloda és gyógy pavilonok épültek, kialakult a ma is látható "gyógypark". A századfordulón kezdődött a különösen a hurutos gyomorpanaszok ellen javallott gyógyvíz palackozása.
A trianoni békeszerződést követően, más hazai üdülőhelyekhez hasonlóan a balfi is virágzásnak indult.
A II. világháborúban munkaszolgálatos tábort rendeztek be a községben, ahol mintegy 2000 ember lelte halálát, közöttük Szerb Antal író, irodalomtörténész.
A fürdő az 1960-as években kezdett újjáéledni. A település 1985-ben került Sopronhoz, és közigazgatásilag ma is a városhoz tartozik.
Látnivalók
- A hajdani nevére utaló templom a Szent Farkas templom XIV. század
- Neobarokk kastélyszálló és a barokk fürdőkápolna, Dorfmeister István faliképeivel.
- Szerb Antal-emlékhely
- Piéta-szobor
- Savanyú-kút
- A történelmi borvidék szőlőterületei |
